-
Képzeljük el: 1986, Kádár-kori Magyarország. Bujtor István színész-rendező bemutatta harmadik balatoni akció-krimi filmjét, az Elvarázsolt dollárt. A renegát rendőr, Csöpi egy pénzhamisító banda nyomába ered – a film azonnal nagy siker lett a mozikban, talán mert közvetve bírálta a szocialista Magyarország lazábbá váló gazdaságát. Még fontosabb azonban, hogy Bujtor balatoni tájképe pontosan megragadta a szocialista Magyarország – s egyben a beach turizmus – központi ellentmondását: a természet kiaknázásának lehetősége és megőrzésének szükséglete egyszerre kellett, hogy teljesüljön..
Ez a sorozat első része, amely Viktor Pál és Josef M. Djordjevski The Enchanted Dollar Bill című tanulmányát dolgozza fel történelmi blogunk számára.
A második világháború utáni turizmushullám
A tengerparti turizmus a háború után világszerte gyorsan terjedt: Európa bal- és jobboldali diktatúrái mind jövedelmező üzletet láttak benne, s menekülési útvonalat az elszigeteltségből. Franco Spanyolországa jó példa arra, mi történik, ha a turizmusfejlesztés terveibe nem illesztenek be környezeti védelmet: Benidorm és Mallorca partjain vadépítkezések, túlzott zsúfoltság alakult ki, vízszennyezéssel és part menti erózióval.
A turizmus gyakran ütközött az iparosítással, s ebből politikai, gazdasági és környezeti konfliktusok nőttek ki. Világszerte korallzátonyok, mangrove erdők és vizes élőhelyek tűntek el, hogy strandokat, búvárkodást vagy horgászvizeket hozzanak létre helyettük.
Turizmus: csupán üzlet vagy több annál?
A turizmus és a természet kölcsönhatása nem kizárólag profitorientált volt, még a kapitalizmusban sem. A turisztikai táj egyszerre anyagi és kulturális alkotás, amely összekapcsolja a helyi és külső tudományos, gazdasági, társadalmi, kulturális érdekeket. Ez különösen érvényes volt a szocialista államokra, ahol a turizmus a bőség, jólét, természetvédelem és a szocialista ember formálásának ideológiai üzeneteit hordozta.
Friss kutatások szerint a turizmus segítette a kelet-európai országok beilleszkedését a világgazdaságba, s erősítette a nem szocialista államokkal való kapcsolatokat.
Hiányosságok a kutatásokban
A szocialista turizmusról szóló irodalom bővül, de ritkán vizsgálja az iparágak, szakértők, állami szervek és politikai vezetők összekapcsolódását a természetvédelmi szempontból. A kelet-európai környezettörténet-írásban pedig főként a vízügyekre, szennyezésre, hulladékra és polgári mozgalmakra koncentrálnak – a nyaralások ökológiai hatásait alig érintik.
Ritka kivétel Scott Moranda monográfiája az NDK-ról: szerinte a turizmus átalakította a tájakat, akár sportos kirándulásokkal vagy kempingezéssel. Az NDK-ban ez eszköz volt a társadalom mozgósítására és a tájak ellenőrzésére – később a fogyasztói igények növelték a környezeti terhelést.
Magyarország és Jugoszlávia lazább politikai rendszereiben korábban indult el a környezeti diskurzus, s kényelmesebb nyaralást kínáltak nyugati vendégeknek – így a turizmus kulcsfontosságúvá vált.
Sorozat folytatása: A nehézipari fejlesztések és a turizmus ellentmondása ellenére a nemzetközi turizmus devizatermelő képessége sok esetben hatékonyabban védte a Balatont és a Kvarner-öblöt, mint a pusztán elvi természetvédelem. A turizmus és a természet kapcsolatát bizonyos fokig összetett, kölcsönösen függő rendszerként kezelték.
Következő részben a vízszabályozás, eutrofizáció, Kis-Balaton és a jugoszláv tervek – iratkozz fel, hogy ne maradj le!
---
Irodalom: Viktor Pál – Josef M. Djordjevski: The Enchanted Dollar Bill: The Environmental History of Socialist Tourism in Hungary and Yugoslavia (Environment and History, ahead-of-print, DOI: 10.3197/eh.63861480327341).
https://www.liverpooluniversitypress.co.uk/doi/10.3828/whpeh.63861480327341
---
Képek forrása: Fortepan.hu
1. Balatonszemes, 1960, Pohl Pálma, Képszám: 217437
2. Balatonszemes, 1961, Németh Tamás, Képszám: 140385
3. Balatonszemes, 1965, MHSZ, Képszám: 118285
